A Zala Vidékőrző és Kulturális Egyesület és Csáford bátor, lelkes közössége az 1956-os forradalom és szabadságharc 65. évfordulójának alkalmából együtt emlékezett.

Vargáné Szabó Henrietta képviselő Asszony gondolatai hangzottak el a Himnusz közös éneklése után.

"Tisztelt Emlékezők!

Egy kitörölhetetlen dátum a magyar történelemben – 1956. október 23-a.

1956 októberében Magyarországon békés tüntetéssel kezdődő, fegyveres felkeléssel folytatódó forradalom bontakozott ki a kommunista diktatúra és a szovjet megszállás ellen.

12 nap egy pillanat töredéke csupán…

A forradalmi eseménysorozat rengeteg áldozatot követelt, leverését három évig tartó kegyetlen megtorlássorozat követte. Az eseményeket még évtizedekig csak ellenforradalomként lehetett emlegetni Magyarországon.

Feladatunk, sőt kötelességünk az emlékezés.

1956 szellemisége mindazoké, akik lélekben egyetértettek vele, akik áldozatot hoztak és cselekedtek érte. Mi, egy kis ország maroknyi közössége, mi mutattunk példát a világnak az önfeláldozó hazafiasságból.

1956 szelleme, a mérce ma is kötelez.

Olyan értékrend szerint kell élnünk, amely életünk bármelyik pillanatában vállalható.

Vállaljuk a múltunkat, az értékeinket, de ebben a kis közösségben, elsősorban Önmagunkat!"

 

Jurina Beáta és Szilinyi Arnold színművészek szívbemarkoló dalai, az események csontig hatoló fájó átélése a történelmi pillanatok felelevenítésével könnyeket csalt az '56-ban menekülni kényszerült apa jelenlévő gyermekének szemébe, a megjelentek szeme is fátyolossá vált a mécsesek lángja fényében.

"Oly távol messze van hazám, csak még egyszer láthatnám...

Ott ahol él anyám, ott van az én hazám, ott lennék boldog csupán."- hangzott el a honvágy keserűsége a művészek tolmácsolásában.

Az ünneplők közben egy-egy mécsest helyeztek el a nemzeti színű koszorú előtt, tisztelegve a hősök emlékének.

1956 szelleme kötelez, hangzott el az ünnepi köszöntőben:

"Így légy te a jel, ki új útra talál, ki elmeséli valamikor

egy lázas éjszakán, ami volt, s amiért, az minden a miénk."

Sohasem feledhetjük el a múltunk és azt sem,

"Ki szívét osztja szét

Ő lesz a remény

Ki szívét osztja szét

Az élet csak övé

Ki szívét osztja szét

Követik merre jár

Hegyeken és tengereken túl

Értik majd szavát.

Az légy ki sose fél

Ki szívek melegét

Összegyűjti két karjába

Mit nem téphet senki szét."

A megemlékezés végén közös énekléssel csendült fel a Szózat.